Bejegyzésem címe furcsán hathat első ránézésre, de valójában csak egy újabb magyar „sajátosságra” próbálja meg felhívni a figyelmet. Ez pedig nem más, mint hogy nem tudjuk kellően kamatoztatni a ránk bízott kincseket. Magyarország bővelkedik csodálatos adottságú borvidékekben, de a magyar borturizmus még mindig nem képes kellően kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Érdekes fricskája a történelemnek, hogy éppen egy olyan osztrák sikertörténet kapcsán kell ezzel szembesülnünk, amely a valaha Magyarországhoz tartozott Burgenland tartományban valósult meg.

Sokan, sok helyen feltették már azt a kérdést és válaszok is születtek rá, hogy miért nem Tokaj még mindig a világ egy borászati középpontja? Hiszen minden adott hozzá, egyediség, tradíció, elhivatott emberek, csodálatos táj és talán már a borok minősége is elérte azt a szintet, amire fel-felkapják a hozzáértők a fejüket. Divatos manapság arról beszélni, hogy majd a száraz borok felé fordulás  meghozza az áttörést, és végre elérjük a szélesebb közönséget és a volumeneket is lehet majd a szent cél érdekében teríteni a piacon. És akkor majd beindul a minőségi borturizmus, egymás után nyílnak majd a jobbnál-jobb éttermek, és aztán jöhetnek a szállodák, panziók és a világhír. Mint ahogy Bordeaux-ban, Burgundiában vagy akár Toszkánában. Mi a titok? Nem tudom, de nem is mennék ilyen messze a válaszokért, csak felhívnám a figyelmet egy olyan aspektusra, ami talán kevésbé került eddig a figyelem középpontjába.

Nem tudom, hányan hajtottak le már az első kijáraton Hegyeshalom után, és közelítették meg a Fertő-tó osztrák oldalán lévő kis falvakat borgasztronómiai céllal? Mi volt az első érzésük? És itt most nem arra szeretnék utalni, amit unos-untalan elmondanak, hogy pár kilométeren belül megváltozik a világ, ami itthon rendezetlen, gondozatlan, az a határ másik oldalán szépen ápolt, pedig lehet hogy ott is a magyar munkaerő teljesíti a napi penzumot... Engem inkább az nyűgöz le minden alkalommal, hogy az elmúlt 25 évben kialakult ezen a környéken valami, ami szerintem irányadó lehetne Tokaj számára is. Mire is gondolok? Minden faluban arrafelé van legalább 10-15, saját termését palackozó gazda, Heurigerekkel és éttermekkel megtámogatva, aki büszkén hirdeti magát a saját portáján. Van jónéhány olyan közös borbolt, ahol az összes helyi termelő bora pinceáron megvásárolható, és ott a helyszínen meg is kóstolható. És persze, ezeket közösen fenn is tartják, mert megéri, behozza az árát. Ne gondoljuk, hogy megfizethetetlen árakról beszélünk, 4-6 euróért olyan tételeket kaphatunk, amihez hasonlókat ma sok magyar hipermarket sem képes 2000 forint alatt kínálni. Vagy arra is utalnék, hogy abban az étteremben, ahol voltam, a borlista több mint 200 tételének 95 százaléka helyi termelőtől származott, teljes körű áttekintést adva arról, amire büszkék.

Igen, biztos nem volt egyszerű idáig eljutni, idő is kellett hozzá bizonyára, de úgy hiszem, csak az első lépés volt nehéz és fájdalmas, amikor is a nagy osztrák borhamisítási botrány után hirtelen keményen rendet vágtak, és megteremtették az alapját annak, amit ma ott tapasztalható akár az egyszerű hazánkfiának. Azaz itt nem plasztikai sebészet folyt, hanem baleseti, aminek eredményeképpen felépült egy tisztességes minőséget produkáló alap, amely már nem tűrte meg a vadhajtásokat. (Bízom benne, hogy ez is szóba került a nemzeti konzultáció borászati szekciójában a miniszterelnökkel.)

Mindebből pedig kinőtt egy olyan elitklub, ami immáron több mint 15 éve Pannobile néven tökéletesíti mindazt, amihez a tisztességes alapok rendelkezésre állnak. Ma már lehet találni Pannobile nevü bort 400 euró körüli áron, ami már elég meggyőző eredménynek tűnik. Hja igen, mi is az a Pannobile, aminek hangzása magyar vonatkozásra utal? Ha hiszik, ha nem, az osztrák oldalon lévő, egykor Magyarországhoz tartozott burgenlandi borterületekről származó elitborokat nevezik ilyen gyűjtőnéven, bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy ami pannon, az magyarországi, a sógorok ebben is gyorsabbak voltak…

És mindezek eredményeképpen is ma Burgenlandban több jó éttermet találni, mint egész Magyarországon (az osztrák Falstaff katalógus több mint 50 helyet tart érdemesnek megemlíteni), és amíg volt vidéki Michelin tesztelés Ausztriában, akadt itt kétcsillagos hely is. Azaz ha vannak tisztességes alapok, lesznek kiemelkedő minőségek, utána jön a gasztro is, és előbb-utóbb egy önfenntartó turisztikai üzletág alakul ki minden abban résztvevő örömére. És hogy erre van kereslet is, azt jól mutatja, hogy pár hete egy környékbeli wellness szálló elkezdte magát aktívan hirdetni Magyarországon, 300 eurós éjszakánként áron. Valamiért azt gondolták, megéri határon átnyúló piacot is megcélozni. Ők már tudják, hogy működhet a recept, csak tisztességes alapok kellenek hozzá.

Persze idő is kell hozzá, meg a pénz sem ártana, de én még bízom benne, hogy megérem, amikor Tokaj a világ egyik borgasztronómiai központja lesz. Csak egy erős kezdőlépés kell hozzá.