Talán furán hangzik így kimondva, de a NAV (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) kedden közzétett számai kedvező tendenciát mutatnak, és versenyképességi szempontból is jó irányban változik a magyar környezet. Persze továbbra is nagyon sokan vannak és mindig is voltak olyan hangok, amelyek szerint az adókörnyezet rendkívül kedvezőtlen Magyarországon, így nem is érdemes komolyan vállalkozni, vagy ha igen, akkor is legfeljebb kőkemény adótrükkökkel. Talán mégsem ennyire reménytelen a helyzet…
Komoly vita folyik mindig arról a költségvetés tervezése kapcsán, különösen akkor, ha egy IMF megállapodás a tét, hogy vajon a bejövő adóbevételek elégségesek-e az egyensúlyi állapot felé való elmozduláshoz az államháztartásban. Abban semmiképp sem szeretnék állást foglalni, hogy az éppen aktuális tervezetek hogyan felelnek meg ezen kritériumoknak, hiszen erre biztosan vannak nálam avatottabb makroszakértők. Egy tegnapi NAV-os sajtótájékoztató azonban érdekes adalékokat kínált a helyzet megítéléshez.
Jellemzően minden sajtóorgánum arra fókuszált a számok kapcsán, hogy mekkora volt a legnagyobb egyéni 2011-es bér- és osztalékjövedelem, ami bizonyára sokakat elszörnyedésre késztet. Az viszont nem biztos, hogy sok mindent elmond a gazdaság valós állapotáról, hiszen szerencsés csillagzat alatt születettek mindig voltak és lesznek, függetlenül az adott külső környezettől. Ha már ezt az aspektust tekintjük, akkor az talán többet elmondott volna a valós helyzetről, hogy az első 100 jövedelme és pozíciója hogyan változott tavalyhoz képest, de sajnos itt csak annyit tudhattunk meg, hogy az összjövedelmük tavaly elérte a 80 milliárd forintot. Persze, ez óriási összeg magyar léptékben mérve, de korábbi karrierem során találkoztam jónéhány olyan számmal, ami a többi közép-európai ország gazdagjait hasonlította össze a mieinkkel, és azokból jellemzően az derült ki, hogy a mi TOP 100-asaink egy-két kivételtől eltekintve labdába sem rúghatnának egy lengyel vagy akár egy ukrán listán. Szóval van hová fejlődni.
De visszatérve a hírek kevésbé bulváros aspektusaira, volt néhány érdekes szám, amit talán érdemes azon klasszikus magyarországi állítás mentén vizsgálni, miszerint nálunk bizony olyan magasak az adók, hogy nem is érdemes azokat befizetni. Plusz vannak és mindig is voltak olyan hangok, amelyek arról szóltak, hogy az adókörnyezet itt bizony annyira kedvezőtlen, hogy még vállalkozni sem érdemes komolyan, vagy ha igen, akkor annak bizony az adóelkerülés kell, hogy legyen a célja.
Erre talán a legszembetűnőbb példa a társas vállalkozások tendenciája. 2005-höz képest majd 20 százalékkal több, közel 400 ezer vállalkozás működött, majd 40 százalékkal magasabb árbevétel mellett 20 százalékkal kisebb adófizetési kötelezettséget mutatva fel, és a 2010-es év 350 milliárdos kötelezettségéhez képest tavaly már csak 287 milliárdot kellett volna fizetniük. Persze, azt is tudjuk, hogy a csökkenés jelentős része, közel 30 milliárd a látványsportok támogatásának tudható be, de a keddi hollandok elleni remek meccset látva jó érzéssel sóhajtunk fel mindannyian, tényleg megérte… De ez már egy másik kérdés.
Persze, a klasszikus magyar mondás, hogy ez még mindig nagyon sok, és nem vagyunk emiatt versenyképesek, de ezt talán az a tendencia is cáfolhatja a fenti számokon túlmutatóan, amiről szintén a napokban kaphattunk egy érdekes adalékot, miszerint jönnek a cseh cégek Magyarországra. Ma már közel 1000 cseh cég gondolja úgy, hogy a kedvező adó és osztalékpolitika hazánkat egyfajta adóparadicsommá teszi számukra.
Még érdekesebb magánszemélyek tendenciája. Itt 2005-höz képest stagnáló jövedelemszinthez képest az adókötelezettség közel 30 százalékkal, 1200 milliárd forintra csökkent, ami talán magyarázza némileg a folyamatosan fennálló költségvetési problémákat is, és talán nem véletlenül kerül elő időről-időre az adónövelés kényszerének dilemmája. De egy biztos. Köszönhetően a majd 200 milliárdos családi adókedvezmény-tömegnek is, ma Magyarországon a fajlagos adóteher, a tavalyi 16,2 százalékról lecsökkent 13,7 százalékra, ami valószínűleg európai összehasonlításban is az egyik legalacsonyabb. Ráadásul a külön adózó jövedelmek fajlagos kulcsa is jelentősen, 25 százalékról 17 százalékra csökkent, aminek hatására ezen bevallott jövedelmek drasztikusan, majd 50 százalékkal ugrottak meg. Szóval olcsósodunk, tisztulunk, fehéredünk és egyszerűsödünk is, hiszen majd 200 ezerrel többen nem tüntettek fel már semmilyen kedvezményt 2010-hez képest, ami akkor még csak félmillió adóalany volt.
Furcsa ezt kimondani, de ezekben a számokban kifejezetten jó tendenciák látszanak, és versenyképességi szempontból is kedvezőnek tűnő környezet látszik kialakulóban. Persze ettől még sajnos csak az árbevételek folyamatos növekedése és a jövedelmek egyre bővülő szintje mellett beszélhetünk egyre egészségesebb gazdaságról, amihez viszont munkahelyek, gazdasági növekedés és kiszámítható gazdaságpolitika kell. Na meg persze olyan aktorok mikro és makroszinten, akik egyre inkább úgy látják, hogy ilyen adóterhek mellett érdemes előre menni és illik adót is fizetni. És akkor a spirál felfelé indulhat el.
