HTML

Hazádon kívül nincsen számodra hely?

2012.07.20. 10:15

immigrants.jpgÉrdekes ellentmondás figyelhető meg abban, ahogy a magyarok viszonyulnak a külföldi munkavállaláshoz. Miközben a TÁRKI legutóbbi felmérése szerint honfitársaink 20 százaléka állítja, hogy gondolkodik a kivándorláson, az eddigi statisztikák egészen más képet mutatnak. Bár az EU-ba történő kivándorlást nehéz pontosan nyomon követni, a nagy fogadó országok statisztikáiból egyértelműen kiderül, hogy régiónk országai közül messze tőlünk távoztak nyugatra a legkevesebben a 2004-es csatlakozást követő években. Persze, kis nemzet vagyunk, de ha valaki járt már Londonban, akkor talán furcsának találja, hogy Lengyelország csak 4-szer nagyobb lakosságarányosan...

Egyes esetekben, például a lengyelekkel vagy románokkal összevetve, az EU más országaiba tartó magyar kivándorlók száma szinte elenyészőnek tűnhet. A lengyel bevándorlók száma Nagy-Britanniában például a hivatalos brit statisztikák szerint is megközelítette a félmillió főt 2010-ben, miközben a magyaroké a harmincezret sem érte el. És mindezt úgy, hogy a lengyel gazdaság immáron 6-7 éve teljesít sokkal jobban, mint hazánk, azaz nekik talán menekülni sem kellene. Bár ha valaki emlékszik még a kispolszkis lengyelekre a 90-es évek elején a hazai lengyelpiacokon, az talán érzékelhet némi különbséget a két baráti nemzet karakterében Jóllehet, a nagyívű, néplélektanra alapozott világmagyarázatokkal érdemes óvatosan bánni, azért mégis van abban valami jellemzően magyaros vonás, ahogyan az emberek e kérdéshez viszonyulnak. A panaszt, vágyat ugyan megfogalmazzuk, de aztán a konkrét cselekvést hajlamosak vagyunk már inkább pótcselekvésekkel helyettesíteni. Sajnos a helyzet nem ismeretlen: történelmünkben sok tragikus példát találhatunk, amikor a nemzethalálról szóló víziók és a teljes letargia, illetve a meggondolatlan nacionalista hőzöngés szélsőségei között ingadozva csak a megoldás kereséséről feledkeztünk meg.

Erről eszembe jut egy érdekes személyes példa. amikor megtapasztaltam, hogy ez a mentalitás milyen furcsának tűnhet egy külföldi, kivált egy nyugat-európai szemében. Egyszer az ING hollandiai vezetői kérdezték tőlem, hogy miért nem lépnek fel a magyarok egyes politikai döntésekkel szemben, hiszen az elmúlt években több olyan példát is láttak, amikor jobb vagy baloldali kormányok különböző lépéseit több százezres tüntetések kisérték jellemzően déli országokban. Mást nem tudtam felelni erre, mint hogy valószínűleg a rossz történeti tapasztalat nevelte ezt belénk. Bár egy korábbi miniszterelnök is mondott olyat, hogy kijönnek tüntetni, aztán majd jól hazamennek. Talán azért, mert ha az utóbbi pár száz évben akárhányszor tettben is lázadni mertünk, rossz vége lett.

A rezignáltságra való történeti hajlam mellett ráadásként pedig a röghöz kötöttség sem segíti a magyar munkavállalók mobilitását. Általában nehezen tudunk külföldön gyökeret ereszteni, amit mutat a felmérések szerint az amerikás magyarok példája. Az első generáció jellemzően nem tanulta meg jól a nyelvet, és nem igazán tud beilleszkedni az ottani társadalomba, mivel túl erősen kötődött az óhazához.De ha kis határainkon belül maradunk, akkor is azt láthatjuk, hogy még a prosperáló években is szlovák vendégmunkások dolgoztak nyugaton, míg keleten tombolt a munkanélküliség. Szeretjük a közvetlen környezetünket, úgy tűnik.

Kérdés persze, hogy más országok polgárai valóban olyan jól gyökeret tudnak-e verni külföldi lakóhelyükön. A munkaerő mobilitása szempontjából sokszor pozitív példaként emlegetett lengyelek esetében például a 2004 utáni tömeges kivándorlásról szóló cikkeket, különösen a brit sajtóban, az évtized vége felé már olyan írások követték, amelyek tömeges visszavándorlásról számoltak be. Erre persze magyarázatul szolgál, hogy a lengyel gazdaság prosperálása mind nyilvánvalóbbá vált, különösen a 2008-as válság kitörése után. Ugyanakkor a nagyarányú hazatéréshez arra is szükség volt, hogy a zömében fiatal lengyel kivándorlók csak átmeneti állapotnak tekintsék nagy-britanniai munkavállalásukat. És talán arra is, hogy ne világvége hangulatban éljük meg azt, hogy egyesek elmennének világot látni és reményeim szerint tapasztalatokkal gazdagodva visszajönni, hanem akár országkampányokkal is bátorítsuk azt, mint ahogy tettek ezt a lengyelek a híres vízvezeték szerelős kampányukban pár éve...

>" />

1 komment

Címkék: történelem nemzetkarakter migráció kivándorlás néplélektan

A bejegyzés trackback címe:

https://meglatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr194667612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

comp3232 2012.07.20. 20:06:52

Jó a cikk, de szerintem egy kicsit speciális látószögből értelmezhető, hozzátéve, hogy onnan teljesen helytálló. Azt gondolom, hogy nálunk most jött el az az idő, hogy az emberek meghozzák ezt a nem kis döntést(vegyük figyelembe a valóban létező magyar immobilitást), és most nő ki az a generáció akinek, látva szüleik helyzetét, és birtokolva a nyelvtudást esze ágában sincs itthon maradni.
A Lengyelek többen vannak, jobban élnek de sokkal mobilisabbak, ezt lehet látni a németországi munkavállalásukon is, a Románok meg rosszabbul élnek(még) mint mi.
Mindenesetre azt azért látni kell, hogy a lehetőségek (még legalább 5-8 évig) nem kis hazánkban lesznek!

Meglátószög

Amit látunk a világból, és ami mögötte van. Sokszor hajlamosak vagyunk túl egyszerű magyarázatokat keresni, mert azzal kecsegtetnek minket, hogy könnyen megtaláljuk az ésszerűséget a minket körülvevő zűrzavarban. Ám ehelyett néha célravezetőbb, ha egy kicsit elgondolkodva próbálunk az összefüggések mentén a dolgok mélyére látni, sokszor csupán a józan észt segítségül hívva. Erre teszek kísérletet, a szokásostól kicsit eltérő (meglátó-) szögből.

Kovács Zsolt
pénzügyekhez is értő, nem csak szakember

Blogketrec

Friss topikok

Címkék

adókedvezmény (2) adóparadicsom (1) álláskeresők (1) aranyérem (1) Ausztria (1) bankolni (1) befektetés (1) Benelux (1) bérmunka (1) Bib Gourmand (1) biztosítási ügynökök (1) biztosítók (1) bor (1) borász (1) borfesztivál (1) borrégió (1) Brókernet (1) Budapest (1) Burgenland (1) cég (1) cégvezető (1) cinetrip (1) David Weinberger (1) devizahitelek (1) DHL (1) diákhitel (1) dzsessz (1) Economist Intelligence Unit (1) életbiztosítási piac (1) élhetőség (1) elit (1) elitklub (1) elvándorlási (1) Európai Bizottság (1) fáradtság (1) felmérés (1) fenntarthatóság (1) fesztivál (1) foci (2) fogyasztói (1) forint (1) gasztroforradalom (1) gasztronómia (2) gazdaság (1) GDP (1) globalizáció (1) hal és bor (1) hangulat (1) holland (1) IMF (1) infrastruktúra (1) ING (1) Jim Moorhead (1) jövedelemtöbblet (1) Kádár-korszak (1) kádárizmus (1) kiadások (1) kisfröccs (1) kivándorlás (1) költségvetés (1) Kovács Zsolt (1) közhangulat (1) KSH (1) különút (1) lakás (1) MABISZ (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarok (1) Magyarország (2) megtakarítás (2) megtakarítási piac (1) menedzserek (1) migráció (1) MNB (1) mobilszolgáltató (1) multinacionális (1) nemzetkarakter (2) néplélek (1) néplélektan (1) női vezetők (1) nyelvismeretek (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (1) OECD (1) olimpia (1) öngondoskodás (1) osztalékjövedelem (1) ösztöndíj (1) pénz (1) pesszimista (1) politika (2) portfolioblogger (15) posztkommunista (1) PSZÁF (1) rangsor (1) Római-part (1) Rudas (1) sport (1) statisztika (1) statisztikák (1) svájci frank (2) szégyenlősség (1) Széll Tamás (2) szórakozás (2) tanácsadó (2) társas vállalkozások (1) TB (1) Tokaj (2) Torkos Csütörtök (1) törlesztő (1) történelem (2) túlképzettség (1) túlzottdeficit-eljárás (1) unit-linked (1) válság (2) Venesz József (1) versenyképesség (1) vip (1) Címkefelhő

Legfrissebb hírek