HTML

Így mulat a magyar elit?

2012.07.21. 08:30

maszkabal2.jpgGeorge Benson ismét eljött Magyarországra. Prémium fesztivál prémium közönséggel Veszprémben. A fesztivált ők mondják, a közönséget én. Ott volt mindenki, aki számít, hiszen az EON a fő szponzor. Azaz akinek nem jutott jegy, azt is valószínűleg meghívták. Még Egri Jánost is láttam, pedig ő már tényleg régen volt képernyőn, de azért akkoriban egy ikon volt. De a legmeglepőbb mégis az volt, ahogyan e prémium közönség viselkedett.

Itt volt a hazai vitorlás elit, elvégre közel a Balaton, és ráadásul George Benson a ma irányadó 40-es 50-es korosztályba bevésődött, valahogy közösen szocializálódtunk, funky, soul, fortuna, panoráma, és még a vájtfülűek is találnak pár 60-as évekbeli dzsesszes gyökeret.
Szóval minden adott lenne egy nagy, látványos és pörgős bulihoz. Benson könnyed és táncolható, mindenki laza és fesztelen, azaz akár valami nagy-nagy kavalkád (mint egy igazi masquerade) is kialakulhat a végén, gondolom én.

Ehhez képest meglepetésként ér a közönség reakciója. Persze értem én, hogy nehéz a VIP páholyban mozogni, de az, hogy az egész közönség a koncert teljes ideje alatt csak a laza bólogatásig jut, miközben karót nyelve ül, és időről időre néhány partizán hajlandó csak 1-2 percre megmutatni a tánctudását, az mindenképp furcsa. Persze, ettől még Snétberger ifjú roma tanítványai odateszik magukat, de itt ők tényleg csak a kisebbség.
És ekkor jön a csoda. Na, nem arról beszélünk, hogy egy ismertebb számra beindul a tömeg (ahogy ez megtörtént Szegeden 6 évvel ezelőtt), dehogy.

Hanem a vége felé kijön a színpad szélére a vokált éneklő 60-as úriember, és jelzi, hogy fel kéne állni. Karjával int, bíztat mindenkit a felszabadult szórakozásra, és aztán mindenki feláll, egészen a szám végéig, hogy aztán megint leüljön. Fáradtság, szégyenlősség? Lehetne igaz mindkettő, de pont ez a közönség? Akik megmondják a tutit hétről- hétre, legyen az média, gazdaság vagy éppen az igazság bajnoki terepei? Nem tudom, de nekem úgy tűnik, nem tudunk igazán élvezni egy dögös jó koncertet, pedig minden adott hozzá: mediterrán hangulat, amerikai sztárok, zseniális zenészek, festői környezet. Tényleg az kell nekünk, hogy valaki időnként beintsen, és azt mondja, most már lehet, tessék táncolni?

Szóval van még hová fejlődni, egy kis koncertkultúra nem árt, meg az sem lenne baj, ha felvállalnánk az egónkat, és kifújnánk időnként a fáradt gőzt. És tudnánk jó dolgoknak örülni, mert az tényleg az volt. George Benson "bácsi" így 70 évesen is irtó cuki és profi, egy dzsesszgitár klasszis. Ja, és állítólag utána kettőig nyomta a jamet Snétberger tanítványaival, mert ők ugye a szerencsés kisebbség voltak.

UI: a VIP tribün előtt szolidan mozgó egyik ember én voltam, de ígérem, Miklósa Erikát szombaton már ülve fogom hallgatni.



>" />

2 komment

Címkék: magyar szórakozás dzsessz fáradtság elit vip szégyenlősség

A bejegyzés trackback címe:

https://meglatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr374668449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

...elmúlik... 2012.07.27. 10:41:49

A hazai elit "beégéséről", vagy a koncerten tanúsított "viselkedéséről" szerintem már szociográfiai tanulmányokat lehetne írni. Csak, ahogy tetted te is. Nem szabad ezen csodálkozni, mert bár régi közhely, de a pénz nem pótolja sem a gyerekszobát, sem a nevelést. Akit mi ma elitnek aposztrofálunk, azok húsz évvel ezelőtt még lábosból ették a pörköltet - amiből ugyan ki lehet kupálódni - de a való az, hogy még ma is így esik nekik jól igazán. Nincsenek tisztában a viselkedés, a modor, a társasági élet, az etikett legalapvetőbb szabályaival, normáival.

A szomorú az, hogy sajnos ezt az attitűdöt örökítik, és az elkényeztetett, mindenben fiatalon dúskáló utódaik sem lesznek jobbak.

A vicc az, hogy manapság a "nyóckerben" élő proligyereknek jobb a modora, mint a "hegyen" lakó társának. Lehet ez kicsit sarkított, de hogy több emberi érzés szorult bele, az biztos. Találkoztam olyan "hegylakóval", aki egész egyszerűen nem volt hajlandó átjönni a pesti oldalra, mondván ott csak prolik élnek, ő oda nem megy, nem vegyül velük. Aki húsz évesen ilyen retardált, abból mi lesz ötven éves korára?

A posztban leírt tapasztalatod csak megerősíti azt az érzésemet, hogy egyszerűen nem tudta az "úri közönség" eldönteni, hogy akkor most hogyan is illene viselkedni. Ennek megfelelően karót nyelve ül egy olyan bulin, ahol a lazulás, a vidámság, jókedv, tánc kellene, hogy alap legyen.
Ja, majd elfelejtettem, a pénz az intelligenciát sem pótolja.
Ezen a bulin csak azt adták, mi lényegük: a bunkóságot.

comp3232 2012.07.29. 10:02:24

Én nem vagyok nagy koncertre járó, úrinép, akik ma az új és más -igazi kultúrákban- "trendi" zenészekre csápolnak(vagy nem). Emlékszem, hogy a mai elit egyetemi éveiben, hogyan viselkedett, és miből lett a cserebogár...
Annyi azonban biztos: nem mindíg lehet tudni pl. egy koncerten, hogy a rendezők és a zenészek mit várnak el a közönségtől.

Ettől persze a jelenlegi elit lehet borzasztóan elmaradott a koncert-viselkedésben, az én igazi bajom az, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és nem csak az újgazdagokra vonatkozik, hanem az egyetemet végzett értelmiségre is.

Ilyen most kis hazánk, 5-10 év alatt kell pótolni aminek nyugaton 100 éves hagyományai vannak-és ebből igazán jó sohasem sülhet ki!

Meglátószög

Amit látunk a világból, és ami mögötte van. Sokszor hajlamosak vagyunk túl egyszerű magyarázatokat keresni, mert azzal kecsegtetnek minket, hogy könnyen megtaláljuk az ésszerűséget a minket körülvevő zűrzavarban. Ám ehelyett néha célravezetőbb, ha egy kicsit elgondolkodva próbálunk az összefüggések mentén a dolgok mélyére látni, sokszor csupán a józan észt segítségül hívva. Erre teszek kísérletet, a szokásostól kicsit eltérő (meglátó-) szögből.

Kovács Zsolt
pénzügyekhez is értő, nem csak szakember

Blogketrec

Friss topikok

Címkék

adókedvezmény (2) adóparadicsom (1) álláskeresők (1) aranyérem (1) Ausztria (1) bankolni (1) befektetés (1) Benelux (1) bérmunka (1) Bib Gourmand (1) biztosítási ügynökök (1) biztosítók (1) bor (1) borász (1) borfesztivál (1) borrégió (1) Brókernet (1) Budapest (1) Burgenland (1) cég (1) cégvezető (1) cinetrip (1) David Weinberger (1) devizahitelek (1) DHL (1) diákhitel (1) dzsessz (1) Economist Intelligence Unit (1) életbiztosítási piac (1) élhetőség (1) elit (1) elitklub (1) elvándorlási (1) Európai Bizottság (1) fáradtság (1) felmérés (1) fenntarthatóság (1) fesztivál (1) foci (2) fogyasztói (1) forint (1) gasztroforradalom (1) gasztronómia (2) gazdaság (1) GDP (1) globalizáció (1) hal és bor (1) hangulat (1) holland (1) IMF (1) infrastruktúra (1) ING (1) Jim Moorhead (1) jövedelemtöbblet (1) Kádár-korszak (1) kádárizmus (1) kiadások (1) kisfröccs (1) kivándorlás (1) költségvetés (1) Kovács Zsolt (1) közhangulat (1) KSH (1) különút (1) lakás (1) MABISZ (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarok (1) Magyarország (2) megtakarítás (2) megtakarítási piac (1) menedzserek (1) migráció (1) MNB (1) mobilszolgáltató (1) multinacionális (1) nemzetkarakter (2) néplélek (1) néplélektan (1) női vezetők (1) nyelvismeretek (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (1) OECD (1) olimpia (1) öngondoskodás (1) osztalékjövedelem (1) ösztöndíj (1) pénz (1) pesszimista (1) politika (2) portfolioblogger (15) posztkommunista (1) PSZÁF (1) rangsor (1) Római-part (1) Rudas (1) sport (1) statisztika (1) statisztikák (1) svájci frank (2) szégyenlősség (1) Széll Tamás (2) szórakozás (2) tanácsadó (2) társas vállalkozások (1) TB (1) Tokaj (2) Torkos Csütörtök (1) törlesztő (1) történelem (2) túlképzettség (1) túlzottdeficit-eljárás (1) unit-linked (1) válság (2) Venesz József (1) versenyképesség (1) vip (1) Címkefelhő

Legfrissebb hírek