HTML

Homokba dugott fejek az Alföldön

2012.10.27. 09:00

head_sand.gifA Pénzügyi Szemle legújabb száma a pénzügyi kultúrával foglalkozik, melyből kiderül, hogy a közép-alföldi háztartásokra a konzervatív hozzáállás a jellemző. A lakitelki Kossuth Kollégium által lebonyolított felmérés szerint ebben a körben hiányoznak az alapvető pénzügyi ismeretek, ami gyakran oda vezet, hogy a háztartások nem képesek a kockázatokat megfelelően csökkentő döntéseket hozni, ezért inkább nem is vesznek tudomást a problémáról. Más szóval azt is mondhatnánk, hogy homokba dugják fejüket, vagyis struccpolitikát folytatnak.

A tanulmány megállapítja, hogy a vizsgált háztartások konzervatívak pénzügyeik tekintetében. Ez önmagában még jó hír is lehetne. Sajnálatos módon azonban pénzügyi ismereteik nem elegendőek ahhoz, hogy körültekintő döntéseket tudjanak hozni, így a döntés általában az, hogy nincs döntés. Ha mindezt lefordítom a hétköznapi nyelvre, akkor az a szó jut eszembe, hogy struccpolitika. Azaz ha homokba dugom a fejemet, akkor nem fog fájni. Akkor bár lehet, hogy ijesztő démonok vesznek körül, lehet, hogy éppen összedőlni készül a világ, de én erről mit sem tudok.

Mint amikor minden középkorú ismerősöm cinkosan összekacsintva elmondja, hogy az államban természetesen nem kell hinni a jövőbeli nyugdíj szempontjából, hogy aztán ezzel le is zárja a gondolatot, és azzal már ne is foglalkozzon, hogy mi lesz helyette. Akárcsak a vizsgálatban említett dél-magyarországi háztartás, amely csak annyit ért meg, hogy a kockázat, és annak minden intézményes megtestesítőja, legyen az bank, biztosító, nyugdíjpénztár, ügynök vagy tanácsadó (a kívánt aláhúzandó) kerülendő. Mert ha otthon tartjuk a pénzt, az bizony a legésszerűbb magatartás.

Persze, de ha közben az infláció éppen a két számjegy irányába kacsintgat, akkor kinek is lesz ez jó? Olyan ez, mint az egyik étterem hirdetése: egyél, mert különben mindketten éhen halunk. Mert így aztán nem jut senkinek sem hitel, sem hosszú távú forrás, az infláció feléli megtakarításainkat, miközben közben szép lassan a pénzügyi közvetítő-rendszer szereplőit „halálra éheztetjük”. És akkor már nagyon az államra sem kell mutogatni a pénzügyi intézményeket sújtó terhek kapcsán, elvégezzük mi a piszkos munkát magunk is.

Gondolom, ezek az emberek fizetnek az ügyvédjüknek, a fodrászuknak vagy éppen az orvosuknak. Hogy számlával vagy a nélkül, az más lapra tartozik. De az biztos, hogy mivel ezekhez a dolgokhoz nem értenek, hajlandóak olyan valaki szolgáltatását igénybe venni, aki ebbéli hiányosságukat valamiképp orvosolja. Mert megbíznak benne, és mert tudják róla, hogy ért hozzá. Vagy még azért is, mert az állam előirja, hogy bizonyos dolgokat csak bizonyos szakemberektől lehet és kell igénybe venni.

Ma Hollandiában, Európa egyik legfejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országában a szabályozó meghatározza, hogy bizonyos pénzügyi termékek esetén mennyi a szükséges pénzügyi tanácsadóval eltöltött idő. Azaz mennyi idő kell ahhoz, hogy egy átlag állampolgár az igényeinek és a képességeinek megfelelő áttekintést megkapja, mielőtt pénzügyi döntést hoz. És persze ennek ára van, mint ahogy a derékfájás diagnózisának is, vagy a hideg dauernek.

Magyarországon jelenleg igen kevesen vannak abban a helyzetben, hogy megértsék az elmúlt évtizedek összes pénzügyi innovációját. Így számukra nem marad más, mint a struccpolitika, vagy azoknak a pénzügyi tanácsadóknak a segítsége, akik irányában teljes a bizalmatlanság az elmúlt tíz év rossz tapasztalatai nyomán.
De mint a holland példa mutatja, a tanácsadók szolgálataira ennek ellenére még sokáig komoly szükség lesz. Ez csak úgy lehetséges, ha sikerül felszámolni a kialakult bizalmi deficitet, ellenkező esetben marad a teljes és veszélyes elfordulás mindenfajta vélt vagy valós kockázattól.

Nem kellenek nagy lépések. Ha én szabályozó lennék, akkor csak olyan tanácsadókat engednék a piacra, akikről elhinném, hogy olyan bizalom mellett tudnák a tevékenységüket végezni, mint a korábban említett fodrászok vagy jogászok. És nem szégyelleném azt sem kimondani, hogy a mai magyar társadalomnak igenis kötelező igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, hogy ennek eredményeképpen hatékony és átlátható pénzügyi intézményrendszer jöjjön létre. Ahol az ügyfél tudja, mire számíthat, és nem boldog, de veszélyeztetett struccként éli életét.

UI: Az elmúlt hetekben volt szerencsém két Budapesten élő dél-afrikaival beszélgetést folytatni. Ebből kiderült, hogy pénzügyi innovációban évtizedekkel elöttünk járnak. És azt is megerősítették, amit korábban már sokszor hallottam a pénzügyi tanácsadók non-plus ultráként emlegetett ottani cég, a Sanlam kapcsán, hogy egy közel 50 milliós országban e piacvezető cég nem több mint 2000 (!) jól képzett tanácsadóval dolgozik. És ha egy hely megürül, akkor bizony sorban állás van, még ha egy évig képeznie is kell magát a delikvensnek. Ha én szabályozó lennék, ezt céloznám meg követendő példaként.

>" />

3 komment

Címkék: infláció ügynök tanácsadó nyugdíjpénztár struccpolitika portfolioblogger pénzügyi ismeretek

A bejegyzés trackback címe:

https://meglatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr424871571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agent_x 2012.10.27. 13:27:39

Józan paraszti ész ez, nem struccpolitika. Ha azt látják maguk körül, hogy aki (deviza)hitelt vett fel, annak elszálltak a törlesztői, aki biztosítást (befektetési)kötött, az kevesebbet kapott vissza a befizetettnél, aki bankba rakja a pénzét, attól mindenféle költséget vonnak le.

És ez igenis a pénzügyi intézmények hibája, mert valakinek rá kellett beszélnie arra a biztosításra, valaki eladta neki azt a hitelt és az se véletlen, melyik bankban lett bankszámlája.

Viszont miután ügyfél lett, nem ügyfélként kezelték, hanem palimadárnak nézték, akiről minél több bőr lehúzható. Épp azért, mert konzervatívok a pénzügyekhez, nem érdekli őket egy folyószámla-kivonat, csak akkor eszmélnek fel, mikor már nagy a baj. Ezért marad inkább a párnacihában a pénzük, azt nem veheti el senki! (Infláció, az meg mi a szösz? Lapostévé legyen meg sok csatornával, más nem érdekes.)

Amúgy pont ezt a konzervatívságot használta ki az állam a végtörlesztéssel, amikor sok rejtett megtakarítás hirtelen előkerült. Persze jó lenne, ha pénzügyileg tudatosabban lennének az emberek, de amíg erre csekkadó és nyugdíjlenyúlás a válasz, kiben bízhatnának egyáltalán?

gaalgyuszi80 2012.10.31. 17:19:26

Valóban hiányoznak a pénzügyi ismeretek. Nem rég megismerkedtem egy diákszervezettel, akik azt tűzték ki célul, hogy ezt megváltoztassák és összeraktak egy tananyagot, amivel középiskoláról középiskolára járnak, önköltségen. Több hasonló kezdeményezésre lenne szükség, hogy ez a helyzet változni kezdjen...

bankvezér 2012.11.09. 07:31:03

" A gazdaság és a társadalom érdeke ugyanis nem az, hogy a cukrász a svájci frank keresztárfolyamának rejtelmeiben búvárkodjon, hanem az, hogy a lehető legfinomabb dobostortát süsse a lehető legméltányosabb áron, hogy aztán azt a bankár is élvezhesse. A bankár dolga pedig az, hogy vegye meg a finom dobostortát, és ahelyett, hogy annak előállításával kontárkodjon, helyesen mérje fel a svájci frankban rejlő kockázatokat, hogy aztán a cukrász ne legyen kitéve az abban rejlő, általa felmérhetetlen veszélyeknek."
( Róna Péter közgazdász, jogász)
mno.hu/migr_1834/valasz-a-bankszovetseg-fotitkaranak-874102

Meglátószög

Amit látunk a világból, és ami mögötte van. Sokszor hajlamosak vagyunk túl egyszerű magyarázatokat keresni, mert azzal kecsegtetnek minket, hogy könnyen megtaláljuk az ésszerűséget a minket körülvevő zűrzavarban. Ám ehelyett néha célravezetőbb, ha egy kicsit elgondolkodva próbálunk az összefüggések mentén a dolgok mélyére látni, sokszor csupán a józan észt segítségül hívva. Erre teszek kísérletet, a szokásostól kicsit eltérő (meglátó-) szögből.

Kovács Zsolt
pénzügyekhez is értő, nem csak szakember

Blogketrec

Friss topikok

Címkék

adókedvezmény (2) adóparadicsom (1) álláskeresők (1) aranyérem (1) Ausztria (1) bankolni (1) befektetés (1) Benelux (1) bérmunka (1) Bib Gourmand (1) biztosítási ügynökök (1) biztosítók (1) bor (1) borász (1) borfesztivál (1) borrégió (1) Brókernet (1) Budapest (1) Burgenland (1) cég (1) cégvezető (1) cinetrip (1) David Weinberger (1) devizahitelek (1) DHL (1) diákhitel (1) dzsessz (1) Economist Intelligence Unit (1) életbiztosítási piac (1) élhetőség (1) elit (1) elitklub (1) elvándorlási (1) Európai Bizottság (1) fáradtság (1) felmérés (1) fenntarthatóság (1) fesztivál (1) foci (2) fogyasztói (1) forint (1) gasztroforradalom (1) gasztronómia (2) gazdaság (1) GDP (1) globalizáció (1) hal és bor (1) hangulat (1) holland (1) IMF (1) infrastruktúra (1) ING (1) Jim Moorhead (1) jövedelemtöbblet (1) Kádár-korszak (1) kádárizmus (1) kiadások (1) kisfröccs (1) kivándorlás (1) költségvetés (1) Kovács Zsolt (1) közhangulat (1) KSH (1) különút (1) lakás (1) MABISZ (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarok (1) Magyarország (2) megtakarítás (2) megtakarítási piac (1) menedzserek (1) migráció (1) MNB (1) mobilszolgáltató (1) multinacionális (1) nemzetkarakter (2) néplélek (1) néplélektan (1) női vezetők (1) nyelvismeretek (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (1) OECD (1) olimpia (1) öngondoskodás (1) osztalékjövedelem (1) ösztöndíj (1) pénz (1) pesszimista (1) politika (2) portfolioblogger (15) posztkommunista (1) PSZÁF (1) rangsor (1) Római-part (1) Rudas (1) sport (1) statisztika (1) statisztikák (1) svájci frank (2) szégyenlősség (1) Széll Tamás (2) szórakozás (2) tanácsadó (2) társas vállalkozások (1) TB (1) Tokaj (2) Torkos Csütörtök (1) törlesztő (1) történelem (2) túlképzettség (1) túlzottdeficit-eljárás (1) unit-linked (1) válság (2) Venesz József (1) versenyképesség (1) vip (1) Címkefelhő

Legfrissebb hírek