HTML

Nőkkel ez is könnyebb?

2012.11.21. 09:52

nouralom.jpgHogy milyenek a női vezetők, arról biztos mindenkinek megvan a saját véleménye. Már ha volt valaha alkalma női vezetővel dolgoznia, és nem csak az előítéleteit fogalmazta meg ennek kapcsán. A hazai tényadatok alacsony szintjét látva szerintem ebben is inkább az előítéletek, mintsem a tapasztalatok munkálnak. Pedig mindaz, amit én eddig érzékeltem vállalati kultúrák kapcsán, azt mutatja, hogy bizony munkavállaló-központúbbak a nőket előszeretettel előtérbe helyező cégek.

Mindig is köztudomású volt, hogy a magyar egy macsó nemzet, ha arról van szó, hogy kit hajlandó inkább elfogadni vezetőnek. De hogy a statisztikák alapján ennyire maszkulin kultúrában élünk, az engem is meglepett, hiszen a klasszikus megközelítés szerint északról délre haladva látszik egyértelműen Európában, hogy ki az úr a háznál, és ebben a tekintetben sok babér nem terem a hölgyeknek a Mediterráneumban.

A számok azért mást mutatnak, és ez jó képet nem fest rólunk. Persze, azt is tudjuk, hogy van még hová fejlődni egész Európának, hiszen nem véletlenül fogadta el az Unió hosszas vita után azt a kvótát, amely megszabna egy kötelező minimumot a női vezetők részarányára vonatkozóan az európai cégeknél.

Hogy a megcélzott 40 százalék sok vagy kevés, illetve elérhető-e az előírt tíz év alatt, azt nem tudom megítélni, de mindenesetre komoly fejlődést feltételez a mai 15 százalékos szintet figyelembe véve. Ami biztos, hogy ez egyes országoknak nem lesz egyszerű. Így kis hazánknak sem, amely ezen a listán is az egyik legrosszabb pozícióból indul. Pedig nem is vagyunk annyira déli állam, és lám, mégis csupán Ciprust és Máltát tudtuk megelőzni.

Itt most nem arról van szó, hogy kevés nő ül a parlamentben, vagy hogy az összes magyar cég mennyire bízik meg a női vezetőkben, hanem arról, hogy azok cégek, amelyek leginkább tőzsdei reflektorfényben vannak, összesen 5 százaléknyi női vezetőt tudnak felmutatni komoly döntéshozói pozíciókban. Ráadásul úgy, hogy az elmúlt pár évben nálunk a korábbi 10 százalék feletti arány is kevesebb mint a felére csökkent, miközben az Unióban ezzel egyidejűleg átlagosan 15 százalékra nőtt. Magyarul: van még hová fejlődnünk. Persze, sokakban biztos úgy tevődik fel a kérdés, hogy vajon érdemes-e?

A válaszom egyértelműen igen, és ezt két dologgal is alá tudom támasztani. Nem olyan régen beszélgettem egy olyan szervezetfejlesztéssel foglalkozó cég vezetőjével, aki komoly áttekintéssel bír a hazai vállalati kultúráról, és arra vonatkozóan is van képe, hogy tipizálhatóak-e a cégek a szerint, hogy mennyire nyitottak és emberközpontúak.

A válasza alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy elsősorban a skandináv cégek hazai lányai mutatják fel a legjobb eredményeket e téren, de a Benelux országokról sem teljesítenek rosszul. Persze, azt nem állíthatjuk, hogy ez statisztikailag már egy szignifikáns összefüggés, de azt talán érezzük, hogy ha egy cég életében hangsúlyozottabban jelennek meg a női vezetőket jellemző szempontok, az máris emberközpontúbbá teheti teljes céget.

A másik dolog, ami a saját tapasztalataim szerint is erősíti ezt a megfigyelést, az pedig az elmúlt évekre vonatkozó személyes példám. Közel másfél évtizedet dolgoztam egy olyan kifejezetten emberközpontú holland tulajdonú cégnél, ahol nemcsak beszéltek róla, hanem  rengeteget tettek is azért, hogy a sokszínűség ne csak a szexuális orientációban, hanem a nemek kiegyensúlyozottságában  is megjelenjen. Külön női testületek, női tréningek vagy női részarányokra vonatkozó rendszeres statisztikák mutatták a téma fontosságát.

Persze nem ment azonnal a dolog, sok évbe telt, míg a jelenlegi állapot kialakult, hiszen a kulturális beidegződések megváltoztatása még az olyannyira nyitott és liberális társadalmakban is sokáig tart, mint amilyen a holland. De mindezek eredményeképpen olyan nemzetközi és hazai csapatokban dolgoztam, ahol a tagok jelentős része nő volt, holott ugyanúgy vezérigazgatói vagy régiós vezetői pozíciókról, vagy komoly executive szerepekről beszéltünk, mint máshol jellemzően csak a férfiak esetében.

Így ha én friss munkavállalóként azt a munkahelyi kultúrát keresném, ami a leginkább oda fog figyelni rám és a teljesítményemre, és értékelni fogja azt, mindenképp kideríteném, hogy az adott cégnél mennyi női vezető van. Jó indikátornak fog bizonyulni.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

>" />

1 komment

Címkék: holland cég statisztikák női vezetők portfolioblogger Benelux

A bejegyzés trackback címe:

https://meglatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr84917826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

____- 2012.12.01. 08:18:59

Vannak akik ebben is példát mutatnak nekünk!

Meglátószög

Amit látunk a világból, és ami mögötte van. Sokszor hajlamosak vagyunk túl egyszerű magyarázatokat keresni, mert azzal kecsegtetnek minket, hogy könnyen megtaláljuk az ésszerűséget a minket körülvevő zűrzavarban. Ám ehelyett néha célravezetőbb, ha egy kicsit elgondolkodva próbálunk az összefüggések mentén a dolgok mélyére látni, sokszor csupán a józan észt segítségül hívva. Erre teszek kísérletet, a szokásostól kicsit eltérő (meglátó-) szögből.

Kovács Zsolt
pénzügyekhez is értő, nem csak szakember

Blogketrec

Friss topikok

Címkék

adókedvezmény (2) adóparadicsom (1) álláskeresők (1) aranyérem (1) Ausztria (1) bankolni (1) befektetés (1) Benelux (1) bérmunka (1) Bib Gourmand (1) biztosítási ügynökök (1) biztosítók (1) bor (1) borász (1) borfesztivál (1) borrégió (1) Brókernet (1) Budapest (1) Burgenland (1) cég (1) cégvezető (1) cinetrip (1) David Weinberger (1) devizahitelek (1) DHL (1) diákhitel (1) dzsessz (1) Economist Intelligence Unit (1) életbiztosítási piac (1) élhetőség (1) elit (1) elitklub (1) elvándorlási (1) Európai Bizottság (1) fáradtság (1) felmérés (1) fenntarthatóság (1) fesztivál (1) foci (2) fogyasztói (1) forint (1) gasztroforradalom (1) gasztronómia (2) gazdaság (1) GDP (1) globalizáció (1) hal és bor (1) hangulat (1) holland (1) IMF (1) infrastruktúra (1) ING (1) Jim Moorhead (1) jövedelemtöbblet (1) Kádár-korszak (1) kádárizmus (1) kiadások (1) kisfröccs (1) kivándorlás (1) költségvetés (1) Kovács Zsolt (1) közhangulat (1) KSH (1) különút (1) lakás (1) MABISZ (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarok (1) Magyarország (2) megtakarítás (2) megtakarítási piac (1) menedzserek (1) migráció (1) MNB (1) mobilszolgáltató (1) multinacionális (1) nemzetkarakter (2) néplélek (1) néplélektan (1) női vezetők (1) nyelvismeretek (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (1) OECD (1) olimpia (1) öngondoskodás (1) osztalékjövedelem (1) ösztöndíj (1) pénz (1) pesszimista (1) politika (2) portfolioblogger (15) posztkommunista (1) PSZÁF (1) rangsor (1) Római-part (1) Rudas (1) sport (1) statisztika (1) statisztikák (1) svájci frank (2) szégyenlősség (1) Széll Tamás (2) szórakozás (2) tanácsadó (2) társas vállalkozások (1) TB (1) Tokaj (2) Torkos Csütörtök (1) törlesztő (1) történelem (2) túlképzettség (1) túlzottdeficit-eljárás (1) unit-linked (1) válság (2) Venesz József (1) versenyképesség (1) vip (1) Címkefelhő

Legfrissebb hírek