HTML

Cinetrip és anarchia

2013.01.10. 14:10

cinetrip.jpgSok mindent felhoznak manapság Budapest egyedisége mellett érvelve, amikor külföldiek preferenciáit latolgatják. Szó esik alacsony árakról, csinos magyar lányokról, egyedi hangulatú vendéglátóhelyekről, de kevesebbet lehet arról olvasni, hogy sehol a világon nem található annyi különleges atmoszférájú fürdő pár négyzetkilométeren belül, mint Budapesten. Bár láthatóan ezt egyre több külföldi ismeri fel, és élvezi is.

„Megyünk gőzbe?” – hangzik a már klasszikusnak számító kérdés, amely általában férfitársaságok sajátossága, és egyfajta ősi „macsó rítust” takar, és immár tíz éve időről-időre elhangzik az én baráti társaságomban is. Ősmagyarnak persze nem mondanám, bár ha valaki utána olvas, akkor találhat olyan irodalmi emlékeket, amelyek a hajnalig tartó lumpolások záróaktusaként a századforduló táján előszeretettel emlegetik a fürdőbe menetelt. Gőzbe menni tényleg egy különleges élmény, amit mindenkinek ki kell próbálnia, kortól és nemtől függetlenül.

Ami biztos, hogy ezt a bizonyos kérdést nagyon ritkán lehet hallani barátnői összejöveteleken, de ugyanakkor mind a mai napig elhangzanak a kérdés utáni cinkos félmondatok arról, hogy ugye kik is azok, akik gőzbe járnak… Ami sztoriként persze jól hangzik, és biztos vannak olyan európai világvárosok, amelyek esetében a szubkultúrára való utalás talán még helytálló is lehet, de Budapest esetében a helyzet jelentősen eltérő.

Ha visszatérünk a fürdőbe járás modern kori történeleméhez, akkor jó néhány jól elkülöníthető időszakot találunk, ami egyfajta evolúcióként is felfogható. Voltak ugye a régi szép TB támogatásos idők, amikor a gyógyvíz csodájáért jártak igen olcsón a jellemzően nyugdíjas korú beutaltak Budapest szebbnél-szebb adottságokkal rendelkező, bár egyre inkább lepattant fürdőhelyeire.  Persze nem csak ők jártak, a rendszerváltást követően egyre szélesebb körben terjedt el, és vált sikké fürdőbe járni a fiatalabb korosztályok körében is. A közveszélyes munkakerülés tényállásának megállapítása már nem fenyegetett senkit, ha esetleg napközben valamelyik fürdő felé vette az útját. Ráadásul egyre többen megengedhették maguknak a napközbeni szórakozást olyanok is, akik nem alkalmazottként, hanem saját vállalkozását igazgatva szakítottak erre időt. Ma sem lepődök meg, amikor tetovált nepper-társaság vagy éppen örökifjú vendéglátós-különítmény osztja az észt valamelyik medencében. Vagy esetleg a magyar politikai-gazdasági elit egyes tagjai beszélik itt meg, amit mások nem hallhatnak.

Ebben a békés evolúcióban az első nagyobb konfliktus akkor következett be, amikor az ősforrásként tekintett Rudas, a hosszas átalakítást követő újranyitás után nem átallott egy női napot beállítani, ezzel is csökkentve a férfi közönség szórakozási lehetőségeit. Bár akkoriban még vezércikkek is születtek a témában, mégis a bevezetett új intézmény – amit akkoriban sokan a Demszky-féle városvezetés liberális megközelítésének tudtak be – azóta is változatlan formában fennáll.

Hogy toleránsabbak lettek-e azóta férfiak, vagy egyszerűen csak a megemelkedett belépőjegyárak miatti keresletcsökkenés-e az oka, nem tudom, de mindenesetre a vegyes nap későbbi bevezetésének füstje már nem is volt látható.

Persze, biztos az is sokat nyomott a latba, hogy azóta új fürdők nyíltak, és régiek újultak meg, ráadásul ott a titkos ász, a „sohamegnemnyiló” Rác is, így aki igazán szeretne ilyen típusú élményhez jutni, az könnyen megteheti.

Persze meg is teszik, egyre inkább a fiatal és elsősorban külföldi generációk – ma már férfiak és nők vegyesen – mutatnak kitüntetett érdeklődést. És immár nem csak a 15 éve működő Cinetrip sorozaton, hanem a hétvégi normál és éjszakai, akár hajnali 4-ig (!) tartó alkalmakkor is. Persze ennek megvannak az árnyoldalai is.

Az elmúlt hetekben, a nagy ünnepi turistainvázió idején többször éreztem magam úgy, mint a hering a konzerves dobozban, amikor meglátogattam valamelyik kedvenc fürdőmet. Úgy tűnik, bizony továbbra is működik egyfajta rosszul értelmezett kreativitás, amikor a magyar szolgáltatási színvonalat nézzük. Többszörösen kihasználtatott kabinok a csúcsra-járatás érdekében, a külföldiekkel konyhanyelven makogó személyzet, hétvégére megemelt árak, kosz és anarchia mindenütt. Kicsit olyan keletnémet turistás, lángossütős Plattensee-feelingem volt.

Ami persze egészen addig, amíg a szauna vagy a gőz hőfoka megfelelő, a pihenőmedencékbe pedig be lehet valahogy jutni, még tolerálható. És tényleg veregethetjük a mellünket mindenféle náció turistáinak, hogy ilyet aztán sehol a világon nem találnak, ennyiért meg főleg nem. Csak aztán nehogy átbillenjen a mérleg, és itt is több legyen a vadhajtás, mint a hosszútávon fenntartható üzleti megfontolás. Mert ha ekkora értéken ülünk itt a Kárpát-medence közepén, akkor azt kötelességünk minden igyekezetünkkel a legjobb minőségben használni és megőrizni is.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

>" />

1 komment

Címkék: cinetrip portfolioblogger Budapest Rudas TB

A bejegyzés trackback címe:

https://meglatoszog.blog.hu/api/trackback/id/tr85010108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gmintgéza · http://gmintgeza.blog.hu/ 2013.01.10. 18:30:50

Nyilván a Királyba kell menni, mert azt (még) alig ismerik (persze amíg fel nem újítják, és nem kezdik el vadul promózni) és ott nincs heringérzés, és a "szubkultúra" látható jelei is olykor olykor megvillanak.

Meglátószög

Amit látunk a világból, és ami mögötte van. Sokszor hajlamosak vagyunk túl egyszerű magyarázatokat keresni, mert azzal kecsegtetnek minket, hogy könnyen megtaláljuk az ésszerűséget a minket körülvevő zűrzavarban. Ám ehelyett néha célravezetőbb, ha egy kicsit elgondolkodva próbálunk az összefüggések mentén a dolgok mélyére látni, sokszor csupán a józan észt segítségül hívva. Erre teszek kísérletet, a szokásostól kicsit eltérő (meglátó-) szögből.

Kovács Zsolt
pénzügyekhez is értő, nem csak szakember

Blogketrec

Friss topikok

Címkék

adókedvezmény (2) adóparadicsom (1) álláskeresők (1) aranyérem (1) Ausztria (1) bankolni (1) befektetés (1) Benelux (1) bérmunka (1) Bib Gourmand (1) biztosítási ügynökök (1) biztosítók (1) bor (1) borász (1) borfesztivál (1) borrégió (1) Brókernet (1) Budapest (1) Burgenland (1) cég (1) cégvezető (1) cinetrip (1) David Weinberger (1) devizahitelek (1) DHL (1) diákhitel (1) dzsessz (1) Economist Intelligence Unit (1) életbiztosítási piac (1) élhetőség (1) elit (1) elitklub (1) elvándorlási (1) Európai Bizottság (1) fáradtság (1) felmérés (1) fenntarthatóság (1) fesztivál (1) foci (2) fogyasztói (1) forint (1) gasztroforradalom (1) gasztronómia (2) gazdaság (1) GDP (1) globalizáció (1) hal és bor (1) hangulat (1) holland (1) IMF (1) infrastruktúra (1) ING (1) Jim Moorhead (1) jövedelemtöbblet (1) Kádár-korszak (1) kádárizmus (1) kiadások (1) kisfröccs (1) kivándorlás (1) költségvetés (1) Kovács Zsolt (1) közhangulat (1) KSH (1) különút (1) lakás (1) MABISZ (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarok (1) Magyarország (2) megtakarítás (2) megtakarítási piac (1) menedzserek (1) migráció (1) MNB (1) mobilszolgáltató (1) multinacionális (1) nemzetkarakter (2) néplélek (1) néplélektan (1) női vezetők (1) nyelvismeretek (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (1) OECD (1) olimpia (1) öngondoskodás (1) osztalékjövedelem (1) ösztöndíj (1) pénz (1) pesszimista (1) politika (2) portfolioblogger (15) posztkommunista (1) PSZÁF (1) rangsor (1) Római-part (1) Rudas (1) sport (1) statisztika (1) statisztikák (1) svájci frank (2) szégyenlősség (1) Széll Tamás (2) szórakozás (2) tanácsadó (2) társas vállalkozások (1) TB (1) Tokaj (2) Torkos Csütörtök (1) törlesztő (1) történelem (2) túlképzettség (1) túlzottdeficit-eljárás (1) unit-linked (1) válság (2) Venesz József (1) versenyképesség (1) vip (1) Címkefelhő

Legfrissebb hírek