Sereghajtók vagyunk a fogyasztói bizalom terén Európa népei között – derült ki egy friss felmérésből. Hat év alatt csúsztunk le idáig, és úgy tűnik, stabilan tartjuk rossz helyezésünket. Pedig gazdasági helyzetünk ezt korántsem indokolná. Az euróövezet legfeketébb bárányainak számító görögök is megelőznek minket e téren, akárcsak a nálunk szegényebb délkelet-európai államok polgárai. Sajnos ismét igazolódni látszik az indokolatlanul pesszimista magyarokról szóló sztereotípia.
Amikor 10 évvel ezelőtt, még napi szinten foglalkoztam vagyonkezelői döntésekkel, emlékszem, az mindig egy fontos pillanat volt, ha publikálták az amerikai fogyasztói hangulatot kifejező bizalmi indexet. Ez meghatározta, és meghatározza azóta is, hogy milyen irányba megy az amerikai gazdaság és ebből kifolyólag a világ tőkepiacai is. Persze azt tudjuk, hogy az amerikai GDP jelentős részét az aktuális fogyasztói hangulat határozza meg, de ha az európai gazdaságokat nézzük, akkor érezzük, hogy ennek nálunk is komoly jelentősége van.
Magyarországon is folyamatosan mérnek hasonló mutatókat, de ezek alakulása kevésbé kerül még reflektorfénybe, holott egy nagyon jó pillanatfelvételt ad arról, hogy milyen a gazdaság állapota, milyen az általános közérzet, illetve hogy ebből fakadóan milyen irányú elmozdulás várható. Jó magyar pesszimistaként valószínűleg csak legyintenénk egy-egy ilyen mutatóra, mondván: ezt már régen tudtuk, mi ebben az újdonság? És valószínűleg meg sem lepődnénk a mutató mostani rossz állásán, hiszen csak azt támasztja alá, amit amúgy is érzékelünk. Egy esetleges pozitív eredménynek meg szokás szerint úgysem tudnánk igazán örülni…
Ehhez képest engem sokkolt, amikor a múlt héten a Nielsen publikálta az éppen aktuális negyedéves fogyasztói bizalmat mérő felmérését, és leginkább az lepett meg, hogy mennyire elmegy az ilyen típusú hírek mellet a média, szinte természetesnek véve a benne szereplő tényeket. De mi is volt az, ami igazán megdöbbentett? Három dolgot emelnék ki.
Az első az, hogy már egy éve folyamatosan az utolsó helyen állunk a felmérésben résztvevő 56 ország közül. Pedig olyanokkal is versenyzünk, mint a sokkal rosszabb gazdasági helyzetben lévő görögök vagy éppen spanyolok, akik bizony simán megelőznek bennünket. Ja, a görögök már éppen felfelé mozdultak el, ami persze nem jelent optimizmust, csak éppen kisebb fokú pesszimizmust. Lehet, hogy nekik tényleg segít a foci, ahogy egy korábbi cikkemben leírtam? Vagy esetleg a több napfény teszi őket optimistábbá?
A másik dolog, ami feltűnt, az a folyamat, aminek eredményeképpen minden idők legrosszabb magyar adatát sikerült egy hét éve csökkenő trend alapján felmutatnunk. Azaz, a 2008-ban kitört és azóta is tartó hitelválság sem tudott annál rosszabb adatot produkálni, mint amit ebben a negyedévben felmutattunk. Hogy ehhez a politikai kurzusoknak van-e köze, nem tudom, de az biztos, hogy a választási eufória hatásait sem érzékelhetjük. Amit látunk, hogy a hat évvel ezelőtt kicsit pesszimista hozzáállásunk (90 pont a 100 ponton mért semleges origóhoz képes) időközben 30 pontra csökkent, és stabilan ott is ragadt az elmúlt egy év során. Azaz, ha elfogadnánk azt a klasszikus megközelítést, amire még vagyonkezelőként emlékszem, akkor ez azt jelenti, hogy rosszabbul élünk, mint hat éve, mert a fogyasztó így érzékeli? Nem ilyen egyszerű azért a helyzet, amit a három dimenzió még jobban mutat.
A világátlag ma 91 pont, de hat éve még 98 pont volt. Vagyis tényleg látszik, hogy a globális közérzet rosszabb annál, mint amilyen a válságok előtt volt. Ez természetes is talán, hiszen ez alatt az idő alatt történt egy s más, és nyilván a negatívba fordult GDP-mutatók sem segítették a fogyasztói bizalom javulását. A gazdasági folyamatokra való reagálást nagyon jól mutatja, hogy a legalacsonyabb érték a globális átlagban akkor volt, amikor a 2008-as válság kitört, és kulminálódott 2009 elején. Hat évvel ezelőtt Magyarország az átlag környékén volt. Ma attól 60 ponttal elmaradva utolsó. És persze nálunk is voltak súlyos problémák a gazdaságban, de valahogy az erre adott reakciónk sokkal szélsőségesebb és negatívabb volt, mint más nemzeteké.
Igen, megint a néplélek. Mitől mutatnak fel 100 pont felett értéket az indiaiak vagy akár a szingapúriak? Vallás, időjárás, pozitív életszemlélet? De ha közelebb jövünk, akkor is találunk derűlátóbb nemzeteket, gazdasági helyzetüktől függetlenül is. Elég itt a gazdag skandinávokra, vagy az IMF-hitellel terhelt románokra, mint két ilyen végletre gondolni.
Gyorsan változtatni kellene a magyar helyzeten, és nem csak a gazdasági mutatók tekintetében. Mert ha ez így megy tovább, akkor marad a negatív spirál, a depresszió, az összeszorított száj, az innen el kell menni hangulat és folytathatnám... Így pedig a népegészségügyi problémáinkat jelző mutatóink is jó eséllyel rosszabbodnak majd: vezethetjük tovább a rákos megbetegedések, az alkoholizmus vagy akár az öngyilkosságok szomorú nemzetközi statisztikáit. Tanuljunk más nemzetektől, és ne mindenért a gazdaságot okuljuk!