A Brókernet körüli híreket sokféleképpen lehet értelmezni. Nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy egy bizonyos üzenet mindenképpen jól kiolvasható belőle. Ez pedig az, hogy a cégen belüli szembenállás egy olyan probléma következménye, amely már az elmúlt tíz év terméke, és amelyet mostanáig nem igazán vettek komolyan. Jelenleg nem vagyunk másnak tanúi, mint a pénzügyi tanácsadókba, ügynökökbe vetett bizalom válságának, amely persze különböző működési modellek mentén történő választási alternativákban jelenik meg. És ez nem pusztán egy vállalat, de az egész magyar biztosítási piac problémája, amely nem csak a cégek, de a lakosság számára is súlyos következményekkel járhat.
Hogy egyáltalán szükség van-e olyan tanácsadókra, ügynökökre, akik különböző megtakarítási termékeket árulnak? A magyar társadalom pénzügyi kultúráját és öngondoskodási tudatosságát figyelembe véve a válasz egyértelműen igen. Hiszen ki látott már olyan átlagpolgárt idehaza, aki egyik reggel azzal ébredt, hogy ma kötök mondjuk egy 15 éves unit-linked szerződést?
Persze a nálunk fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező régi kapitalista országokban, ahol az előtakarékosságról és az öngondoskodásról való vélekedéseket a protestáns etika határozza meg, akár még fel is merülhet valakiben, hogy ilyesmire költsön. A hozzánk hasonló szinten álló helyeken viszont mindenképpen kell valaki, aki „ráébreszti” a potenciális ügyfelet, hogy ez fontos lehet. Ezt a valakit hívják tanácsadónak, ügynöknek, vagy éppen szakértőnek. Hogy ilyen tanácsadóból milyen sok van Magyarországon, azt jól mutatja a mondás, amely szerint kétféle ember van: aki ügynök volt, és aki ügynök lesz. Nos, lehet, hogy ez némileg túlzó, de az biztos, hogy kevés magyar van, aki nem ismer legalább egy tanácsadót.
E rengeteg tanácsadó között sok olyan is akad, aki immár húsz éve végzi munkáját, ügyfelei elismeréssel nyilatkoznak róla, és jó szívvel ajánlják másnak is. Mint ahogy fodrászukat, jogászukat vagy éppen fogorvosukat. Az ilyen tanácsadóknak képesnek kell lenniük bizalmat ébreszteni, hiszen hajlandóak vagyunk akár havi megtakarításainkat is a „kezükbe adni”.
Most akkor mégis mi történt? Miért tűnik úgy az aktuális történések kapcsán, hogy hirtelen már nincs szükség rájuk? Hirtelen annyira jól kiismerjük magunkat a pénzügyekben, vagy esetleg az állami nyugdíjrendszer javult meg egyik napról a másikra, ami minden járulékos öngondoskodást feleslegessé tett? Szó sincs róla. Csak a bizalom tűnt el.
Aminek most szemtanúi vagyunk a hazai piacon, az egyértelműen a tanácsadó felé koràbban megnyilvánuló feltétlen bizalom válsága. Ez persze részben a piac gyengeségének következménye, illetve annak, hogy a kínált pénzügyi termékek nem éppen a legkorszerűbbek. Az alapvető problémát mégis az jelenti, hogy egyszerűen nehezünkre esik megbízni abban, akitől a szolgáltatást megvesszük.
Hogy miért alakult ki ez a bizalmatlanság? Vagy azért, mert öt év alatt az ötödik tanácsadóval tárgyalunk, vagy azért, mert az a benyomásunk támadt, hogy többet értünk a pénzügyekhez a minket meggyőzni próbáló ügynöknél. Vagy csak egyszerűen az az érzésünk, hogy az illető egy megkopasztandó palimadarat lát bennünk, és egyáltalán nem érdekli, hogy visszatérünk-e majd hozzá később is. Számos oka lehet.
Sajnálatos tény, hogy túl sokan álltak be kétes ambíciókkal és szerény képességekkel az elmúlt években az ügynöki piacra. Meglátom, kipróbálom, hátha szerencsém lesz – gondolták csodát várva és ígérve, majd pedig néhány hülyére vett ismerős és barát után egyszerűen odébbálltak.
Szerintem erről szól egy kicsit a magyar piac története, és ezen belül jó néhány pénzügyi közvetítéssel foglalkozó cég története is. Valószínűleg az sem véletlen, hogy pár hónapon belül már a második olyan óriásplakát-kampányt látom, amellyel tanácsadókat igyekeznek toborozni. Az ügynöki szakma hírnevének folyamatos amortizálódása, egyre rövidebb távú célok, folyamatos csodaígérés és –várás. Eközben pedig a tanácsadói szakmát valóban élethivatásként űzőknek kőkemény küzdelmet kell vívniuk azért, hogy fenntartsák annak a bizalomnak a maradékát, amely bizalom nélkül ez az egész szakma elképzelhetetlen. Hogy bebizonyítsák, hogy ezt a szakmát - sok egyébhez hasonlóan - is lehet profin, ügyfeleik hosszú tàvú bizalmát élvezve folytatni.
Ügynökökre, tanácsadókra még sokáig szükség lesz Magyarországon. A kérdés inkább az, hogy milyenekre. Ez ma a vezető biztosítók, sőt az egész piac dilemmája.
