George Benson ismét eljött Magyarországra. Prémium fesztivál prémium közönséggel Veszprémben. A fesztivált ők mondják, a közönséget én. Ott volt mindenki, aki számít, hiszen az EON a fő szponzor. Azaz akinek nem jutott jegy, azt is valószínűleg meghívták. Még Egri Jánost is láttam, pedig ő már tényleg régen volt képernyőn, de azért akkoriban egy ikon volt. De a legmeglepőbb mégis az volt, ahogyan e prémium közönség viselkedett.

Itt volt a hazai vitorlás elit, elvégre közel a Balaton, és ráadásul George Benson a ma irányadó 40-es 50-es korosztályba bevésődött, valahogy közösen szocializálódtunk, funky, soul, fortuna, panoráma, és még a vájtfülűek is találnak pár 60-as évekbeli dzsesszes gyökeret.
Szóval minden adott lenne egy nagy, látványos és pörgős bulihoz. Benson könnyed és táncolható, mindenki laza és fesztelen, azaz akár valami nagy-nagy kavalkád (mint egy igazi masquerade) is kialakulhat a végén, gondolom én.

Ehhez képest meglepetésként ér a közönség reakciója. Persze értem én, hogy nehéz a VIP páholyban mozogni, de az, hogy az egész közönség a koncert teljes ideje alatt csak a laza bólogatásig jut, miközben karót nyelve ül, és időről időre néhány partizán hajlandó csak 1-2 percre megmutatni a tánctudását, az mindenképp furcsa. Persze, ettől még Snétberger ifjú roma tanítványai odateszik magukat, de itt ők tényleg csak a kisebbség.
És ekkor jön a csoda. Na, nem arról beszélünk, hogy egy ismertebb számra beindul a tömeg (ahogy ez megtörtént Szegeden 6 évvel ezelőtt), dehogy.

Hanem a vége felé kijön a színpad szélére a vokált éneklő 60-as úriember, és jelzi, hogy fel kéne állni. Karjával int, bíztat mindenkit a felszabadult szórakozásra, és aztán mindenki feláll, egészen a szám végéig, hogy aztán megint leüljön. Fáradtság, szégyenlősség? Lehetne igaz mindkettő, de pont ez a közönség? Akik megmondják a tutit hétről- hétre, legyen az média, gazdaság vagy éppen az igazság bajnoki terepei? Nem tudom, de nekem úgy tűnik, nem tudunk igazán élvezni egy dögös jó koncertet, pedig minden adott hozzá: mediterrán hangulat, amerikai sztárok, zseniális zenészek, festői környezet. Tényleg az kell nekünk, hogy valaki időnként beintsen, és azt mondja, most már lehet, tessék táncolni?

Szóval van még hová fejlődni, egy kis koncertkultúra nem árt, meg az sem lenne baj, ha felvállalnánk az egónkat, és kifújnánk időnként a fáradt gőzt. És tudnánk jó dolgoknak örülni, mert az tényleg az volt. George Benson "bácsi" így 70 évesen is irtó cuki és profi, egy dzsesszgitár klasszis. Ja, és állítólag utána kettőig nyomta a jamet Snétberger tanítványaival, mert ők ugye a szerencsés kisebbség voltak.

UI: a VIP tribün előtt szolidan mozgó egyik ember én voltam, de ígérem, Miklósa Erikát szombaton már ülve fogom hallgatni.