Pár évtizede még minden egyértelmű volt. A suszter a kaptafánál maradt, az Országos Takarékpénztár betétet gyűjtött és hitelt nyújtott, a Matáv meg bevezette a telefont a lakásunkba. Ja és cipőt vettünk a cipőboltból. Ma már ennél bonyolultabb a világ, és fel sem tűnik, hogy néha nem is értjük, mi történik.
Múlt héten megjelent egy olyan hír, amire én átlag újságolvasóként biztos felkaptam volna a fejemet. Arról szólt, hogy a hazánkban is jelen lévő mobilszolgáltató, aki egyébként világméretekben nem tartozik a legnagyobb szereplők közé, megvett egy bankot. Történt ugyanis, hogy pár éve az Európai Bizottság döntése alapján a KBC arra kényszerült, hogy megváljon néhány érdekeltségétől, többek között a szerbiai leányvállalatától. És lássunk csodát: a vevő nem egy, a régió több országában jelen lévő pénzügyi csoport volt, hanem Skandinávia egyik vezető mobilszolgáltatója, a Telenor. A távközlési cég aztán egyből tovább is adta az ügyfelekből álló portfoliót egy igazi banknak, és csak a működési engedélyt tartotta meg. A vállalat közleménye szerint korszerű pénzügyi szolgáltatásokat akarnak bevezetni a piacon, így a bankvásárlás jól illeszkedik a vállalat stratégiájába, és lehetővé teszi, hogy a lehető leggyorsabban megjelenjenek a piacon, mivel innovatív, egyszerűen használható és minden pillanatban elérhető mobilbankolási szolgáltatásokat készülnek bevezetni.
Érdemes abba belegondolni, hogy ha ilyen lépés tőlünk délre, egy kevésbé fejlett pénzügyi rendszerrel és mobilkommunikációs környezettel jellemzett országban megtörténhetett, akkor vajon mi zárhatna ki egy hasonló eseményt akár Magyarországon.
Maga az irány persze nem új keletű. Az elmúlt évtizedben már több olyan kezdeményezést láttunk, amiben pénzügyi és távközlési szolgáltatások egymásba fonódva, egymás területére tévedve igyekeztek újabb üzleti lehetőségekhez jutni. Jó néhány pénzügyi szereplő bemerészkedett már a mobilfizetések piacára és próbálta megszabni annak fejlődési irányait, de láthattunk már távközlési cégeket is, nem is keveset, amint ügyfeleik számára különböző pénzügyi termékeket kínálnak. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy olyan pletykák is terjedtek néhány éve, amelyek pénzügyi szereplők távközlési piacon betöltött tulajdonosi szerepvállalásáról szóltak. De hogy ha a közeli múltat és jövőt tekintjük, akkor azt is érzékelhetjük, hogy az érintés nélküli fizetési technológiák bizony egyre nyilvánvalóbban az iparági felosztás határterületein jelennek meg. Azaz lassan tényleg semmi sem az, ami annak látszik.
Persze, el fog még telni jó néhány év, mire természetesnek veszi egy átlag magyar, hogy bankszámlát a mobilszolgáltatójától, mobil előfizetést pedig a hipermarketétől vásárol. De az már egyértelműen látszik, hogy a fiókok és ügyintézők fizikai megjelenése, mint szervező erő, a pénzügyi szolgáltatások esetében egyre inkább marginalizálódik, és egyre több és bonyolultabb pénzügyi tranzakció lesz kivitelezhető akár egy-egy bank bevonása nélkül is.
Így aztán az is előfordulhat, hogy a gyerekeink már a nevét sem fogják tudni a pénzintézetüknek, hanem csak annyira emlékeznek, hogy 40-el kezdődik.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |