Bár sokat hallani a magyar gasztroforradalomról, időnként mégis nehéz a nyomára akadni. A hal és a bor is trendi, főleg ha hazai, élesen megkülönböztetve az ócska olasz lőréktől, illetve a kétes eredetű pangasiustól vagy afrikai harcsától. Ezt a konjunktúrát próbálta meglovagolni a Római-parton augusztus 23. és 26. között tartott Hal és Bor fesztivál, de sajnos a nemesebbek helyett csak a rossz magyar hagyományokhoz sikerült ismét visszatalálni. Érdektelenség, igénytelenség, átgondolatlanság, mindez pedig megkoronázva a Kádár-korszak vendéglői hangulatát idéző lelkes kiszolgálással.
„Ennél egy jó hekket? Akkor ez nem a te bulid. A Római parti megmozduláson ugyanis kizárólag magyar halak kerülnek terítékre halászlé, halpaprikás, rántott és sült halak formájában, magyar borok és fröccsök kíséretében” – hirdette sokat ígérően az eseményt a Borászportál. Magyar halak, magyar borok, fröccsök: a nemes magyar gasztrohagyományok felélesztését hirdető trend hívószavai. Ráadásul mindez jól ellenpontozza a mostanában sokat kárhoztatott, sörre, lángosra és hekkre beszűkült szocialista eredetű strandgasztronómiát, ami egyébként a helyszínül szolgáló Római-partra is jellemző. És persze az Agrármarketing Centrum, illetve a III. kerületi önkormányzat is szíves-örömest támogatta a gazdasági és kulturális szempontból is pozitív kisugárzású rendezvényt. A Római partot húsz éve lelkesen látogató honpolgárként nagy reményekkel érkeztem a Hal és Borra.
Sajnos, amilyen jól hangzik mindez, annyira volt kiábrándító a szembesülés a valósággal. A fesztivál első napján például nem sikerült megoldani a borok hűtését, ami azért a kánikulában némileg levesz a páratlan pannon nedűk élvezeti értékéből. A fesztiválon szereplő borokat egyébként a szervezők előzetesen válogatták, egy-egy termelőnél 3-4 tételre korlátozva a kínálatot. Ennek pedig az lett a következménye, hogy számos sikeres és híres bor kiszorult. Mindennek a tetejébe a meleg és esetenként nem a legjobban válogatott nedűket olyan alkalmazottak szolgálták fel, akik a borhoz egyáltalán nem értenek, viszont annál virtuózabban kezeli a mérőpoharat és a pénztárgépet.
A helyzet halfronton sem volt sokkal jobb. Ahhoz képest, hogy halfesztiválról volt szó, egy helyen lehetett főzött halléhez jutni, a kínálat amúgy teljesen hétköznapi volt, megspékelve egy valóban „őshonos” fogással: cápauszony-steakkel. A vendégek szembeötlő elégedetlenségének köszönhetően nem kellett ugyan nagy sorokat kiállni, cserébe viszont már este hétre elfogyott a halászlé…
A remek szervezés, ugye. Az információs pultnál ülőknek fogalmuk se volt semmiről, az egész eseményről pedig mindössze két óriásplakát adott hírt öt kilométeres körzeten belül. Arról nem is beszélve, hogy a Római többi vendéglátó egységét eszükbe sem jutott bevonni a szervezőknek, és így érdektelenül, rosszabb esetben ellenségesen viszonyultak a rendezvényhez, amiben konkurenciát gyanítottak. Apropó, a rejtélyes szervezőkről semmi közelebbit nem lehetett megtudni, csak annyit, hogy a vendégek kérdéseire így hangzott a joker-válasz: „ezt a szervezők tudják” vagy „ez a szervezők döntése volt”.
Elégedetlen vendégek, érdektelen környezet, a szakszerűtlen felszolgálás miatt hírnevüket kockáztató borászok, unott és undok személyzet. Kérdés, hogy mindez kinek vagy minek használt ez? A gasztrokulutrális forradalomnak biztos nem, de az is lehet, hogy még a rejtélyes „szervezők” sem jártak jól.
